Sziasztok!
Igen hosszú idő után térek vissza a bloghoz, de végre sikeresen tettem le a különböző World of .... akármiket amik sajnos azon túl, hogy rendkívül élvezetes játékok, hajlamosak egy kicsit több időt elrabolni az embertől, mint amennyivel rendelkezik. Immár frissen és gyógyultan mutatnám be egy új kezdetként eme régi játékot, mert nincs is jobb annál, mint mikor nosztalgiából felteszünk egy öreg kedvencet gépünkre, hogy aztán ki se tudjunk lépni, amíg a stáblistáig nem értünk. Olvassátok hát a Majesty tesztjét, és érezzétek ismét jól magatokat!
Majesty: The Fantasy Kingdom Sim
Egy fantasy RTS nem lenne önmagában meglepő. Ha azt mondanám, hogy a karakterek szintetlépnek és fejlődnek, még mindig senki nem fogja felkapni a fejét. Mi lenne ha azt is hozzátenném, hogy az egységeidnek nem tudsz parancsot adni, csak nagy vonalakban irányítani? Kezd érdekes lenni...
Királyság
A Cyberlore stúdió fejlesztői gondoltak egy merészet és a Microprose segítségével piacra dobták 2000-ben ezt a nem mindennapi játékot. Mint a bevezetőben is írtam a Majesty egy RTS, tehát egy bázis építős és katonákat gyártós játék amiben feladatunk a királyságunkat fenyegető gonosz legyőzése. Ardania földjének uralkodójaként 19 küldetést van lehetőségünk a „kampány” módban abszolválni. Ezeknek a sorrendjét szabadon választhatjuk meg, igaz vannak olyanok amik megnyitásához teljesítenünk kell néhány másik küldetést is. Történet tulajdonképpen nincs, illetve nem összefüggő, ugyanis mindegyik kis kalandnak külön sztorija van. Talán a szerepjátékokhoz tudnám hasonlítani, ahol a különböző kalandokat kell teljesíteni. Lesz itt hatalmas szörny elpusztítása, régi idők kastélyainak felkutatása, és egyszerű túlélő pálya is, ahol szörnyek csapásait kell valahogy átvészelni.
Minden pályán kastélyunk lesz a főépületünk, ahol kezelni tudjuk az építkezéseket, és pár egyszerűbb statisztika is elérhető. Ha ezt az épületet elveszítjük az adott pályán akkor azonnal buktuk a küldetést és lehet előről kezdeni. Kis hazánkban több fajta karakter mozog már a játék kezdetekor. Ilyenek például a városőrök, akik ugyan nem képviselnek valami nagy védelmet legalább megpróbálják megtartani a palotát, vagy a vazallusok, akik kis házaikban élnek és a király, tehát a mi, általunk kiadott építési parancsokat teljesítik. Felépítik az épületeket, vagy próbálják javítani azokat amennyiben megsérülnek. A legfontosabb ilyen automatikus karakter típus az adószedő lesz. Ezen pufók kis emberke járja ugyanis a királyságot és beszedi a házakból és épített épületekből az ott gyülemlő aranyat és azt palotánkba hozva tesz gazdagabbá minket.
Seregünk büszkeségei
Mint fentebb írtam, a palota őrsége sajnos nem képvisel komolyabb ütőerőt, így felmerül a kérdés, hogy miként is tudjuk megoldani a ránk váró feladatokat. Királyságunk vagyonából van lehetőségünk különböző típusú épületeket venni, varázslatokat eltolni, vagy akár a kalandozóknak vérdíjat kitűzni bizonyos célok eléréséért. Kalandozók?! Igen, jól olvastátok. A játékban ugyanis királyságunkba elhelyezhető épületek nem egyszerű barakkok, hanem különböző típusú kalandozók házai. Ezekben, az épületnek megfelelő típusú kalandorokat tudunk toborozni, általában házanként négyet, akik első szintű kis szerencsevadászként járják majd a világot, hogy gazdagabbak legyenek és fejlődjenek. A hősök egységes megjelenéssel bírnak, az adott kaszton belül, de különböző értékekkel és felszereléssel rendelkeznek, amiket a saját pénzükből fejlesztenek.
Az a játék legnagyobb dobása, hogy a kalandozókat nem irányítjuk. Szabad akaratuk szerint cselekszenek. Felveszik a harcot a királyságban fellelhető szörnyekkel, felfedezik a még ismeretlen vidéket, a kovácsnál jobb felszerelést, a piacon gyógyitalokat vásárolnak vagy a kocsmában isznak (regenerálódnak). A mi ráhatásunk a királyságban bóklászó mihasznákra a jutalmazásban rejlik. Királyként ugyanis bizonyos célokért jutalmat tűzhetünk ki, úgy mint a térkép egy bizonyos pontjára való eljutásért, egy szörny legyőzéséért, vagy egy ősi kastély lerombolásáért. Az abban aktívan ténykedő karakterek a pénzt megkapják és elköltik a királyságban, ami így az adószedő révén ismét a mi kasszánkba fog befolyni.
Harcosok és varázslók
A karakterek nem csak, hogy több típusba tartoznak, de egészen másként is cselekednek jellemük miatt. Amíg egy erdőjáró jutalmazás nélkül is szívesen bóklászik az ismeretlenbe, ezzel felfedezve számunkra a kezdetben nem látott területeket is, addig egy paladin sokkal szívesebben támad szörnyekre, vagy a gonosz lakta kastélyokra. Tolvajaink hamarabb vetik rá magukat a könnyű zsákmánynak hitt jutalmakra, míg harcosaink komótosabban indulnak ilyen célok felé.
Jól látható tehát, hogy a karakterek fegyverzetén felül, ami lehet közelharci, távolsági, vagy mágia, bizony az sem mindegy kiket részesítünk előnyben. Mivel kincstárunk kezdésből nem rendelkezik végtelen pénzmaggal, az IMF pedig nem tud kölcsönözni, így kénytelenek vagyunk okosan beosztani azt. Az adott pályának megfelelően kell kalandorokat toborozni, illetve érdemes lehet fejleszteni az egyéb típusú épületeket, mint például a kovács, a piac vagy akár a fogadó. Előbbi kettőben kalandoraink jobb felszerelésekhez juthatnak, így segíthetjük őket harcaik során, utóbbiban pedig elég sok pénzt tudnak elkölteni és hp-juk is maximumra ugrik egy jó sör után, így a vagyon is hamarabb vándorol vissza a kincstárba.
Vannak bizonyos típusú épületek amiknek előfeltétele van, mint például a templomok, elfek, törpék, vagy akár kiképzőpálya. Ezeknek eléréséhez általában rendelkeznünk kell a kastély magasabb szintjével, vagy egy másik épülettel (például a törpékhez harmadik szintű kovácsműhely szükséges és nem lehet egyéb nem emberi kalandozónk).
A küldetések között mint írtam lesznek eltérések, de többnyire előre kell haladnunk valamiképpen, vagy valamilyen szörny elpusztításáért, vagy egy épület lerombolásáért. Ezeknek általában kellemes történetük van, nagyon jó narrációval, így szívesen vetjük bele magunkat a következő feladat teljesítésébe is. Lesznek határidőre teljesítendő küldetések és többnyire lesznek megkötések is, hogy az adott pályán mit nem építhetünk. Ezeket a tiltásokat többnyire logikusan magyarázza is a játék, például a gonosz Lich király elpusztításakor nem használhatunk a Krypta templomához tartozó gonosz papnőket.
Csak 19?
Ha végigtoltuk a kampány térképén található összes küldetést akkor rámehetünk azok jobb teljesítésére, ugyanis van egy tábla ahol megtekinthetjük például a legtöbb elért aranyat, legnagyobb városunk épület számát, vagy legmagasabb szintű hősünket. Apropó a hősök különböző nevekkel bírnak, és ha elérik a tizedik szintet akkor átnevezhetjük azokat. A játék a kalandokhoz mindig véletlenszerűen alakítja ki a pályát, így ez az „achievment” vadászat is érdekesebb.
Akik viszont nem élvezik ezeket a kihívásokat, azoknak ott van a sima skirmish játékmód, tehát egy adott térképen kell lerombolni megfelelő számú szörny épületet, vagy a multiplayer.
A játékos játékos elleni mód talán a legjobb része a játéknak, hiszen ellenfelünk kastélyának elpusztítása lesz a célunk, ami viszont nem is lesz majd egyszerű hiszen ő is kalandozókat állít majd ki ellenünk. A legérdekesebb ebben pedig az, hogy kalandoraink nem lesznek szívbajosak ellenfelünk piacán elverni a pénzüket, vagy a másik király kovácsánál felfegyverezni magukat, amennyiben ott jobb cuccokhoz juthatnak. Ezzel pedig a mi kis aranyaink elég gyorsan vándorolnak a rivális kincstárába. Sajnos a játék korából fakadóan nem sok partit tudtam játszani ebben a módban, de volt szerencsém kipróbálni két gépen Cousinom ellen és egy nagyon vicces kis meccset toltunk. Szerencsére egy játék több gépre való telepítésével akár multizhatunk is, így nem szükséges, hogy mindenkinek meglegyen a cd.
Sötét oldal
Gondolkodtam, hogy van-e a játékban valamilyen negatívum. Elsőre nem nagyon tudtam semmibe belekötni, talán csak az, hogy a kalandorok néha ostoba módon cselekednek. Mondhatjuk, hogy ez a játék része, de ha egy harcost leölnek a medvék és te drága pénzen feltámasztod, akkor bizony azonnal megint szerencsét próbál, hasonló sikerrel mint korábban... Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, így érdemes majd mérlegelni, hogy mire költjük a drága aranyakat.
Grafikailag teljesen rendben van a játék. Mivel elég idős már, így nem fogom felhozni ellene, hogy nem lehet felbontást állítani. Szerintem nagyon jó pofa módon vannak kidolgozva a karakterek és a meseszerű látvány jobban állta az idő próbáját mint más játékoknál. A szörnyek jól néznek ki, és az effektek is rendben vannak. Az olyan kis extrákat még nem is említettem, mint a képernyő bal alsó sarkában lévő kis képernyőt amit ha kedvenc hősünkre állítunk akkor mindig láthatjuk, hogy mit is csinál a kari. A narráció zseniális, ahogy a hangok is elég jól el vannak találva. Talán a zenéket lehet picit hamar megunni, amiből ha jól emlékszem csupán két fajta van, de azok legalább illenek a játék hangulatához, így nem zavaróak.
A játékot, ahogy az az írásból is látszik, én imádtam. Nagyjából minden percét élveztem, voltak ugyan izzasztó részek, amiknél többször kellett nekifutni a küldetésnek, de ha megtaláltad az ideális taktikát akkor nem okozhat gondot ez sem. A játékidő is teljesen rendben van, amit ráadásul még jobban kitol a skirmish és a multiplayer opció, így ezt a játékot mindenkinek bátran ajánlom.
Grafika: 85%
Hang: 85%
Játékélmény: 92%
Összesen: 90%
Üdv,
Shiron
