Sziasztok!
Ismét hosszú idő telt el a legutolsó bejegyzést követően és már többedszer ígérem meg, hogy most már több írás fog megjelenni (remélem ezúttal tartani is tudom magam ehhez). Elhatározottságomat bizonyítandó szeretném átadni ezt a kis cikket egy PC klasszikusról a Panzer General 2-ről. Rengeteget játszottam vele annak idején, mikor még új játék volt, és köszönhetően Cousinomnak hatalmas multi csatákat is vívtunk. Ha emlékszel rá milyen jó stratégiáról van szó akkor azért, ha még nem is éltél mikor a játék megjelent akkor pedig azért érdemes tovább hajtani.
Panzer General 2
A második világháború rengeteg játéknak adott már alapot, témát és lehetőséget a megjelenésre. Voltak köztük jobbak és felejthetőbbek, FPS lövöldék és taktikai progik, de aminek a legkiválóbban megfelel az nem más mint a General sorozat stratégiájának.
Kezdetek
A játékot az a Stategic Simulations Inc. csapata fejlesztette, akik nevükhöz méltó módon, korábban már letettek egy pár gondolkodtató játékot az asztalra. A Panzer 2 egy körökre osztott játék, melyben a második világégés nevezetes csatáit kommandírozhatjuk végig, az ottani résztvevő oldalak bármelyikét irányítva. A tényleges harc tulajdonképpen egy térképen zajlik ami hexarácsra (hatszögletű mezőkből álló háló) van bontva és ez modellezi a távolságokat a játékban. Egy rács körülbelül egy-két kilométernek felel meg így nagyjából pontosak a térkép sémák, és távolságok. Feladatunk a stratégiailag fontos pontok, városok, vagy repterek bizonyos számú körön belül történő megszerzése, míg a másik oldalról ennek megakadályozása. Játékmódok tekintetében választhatunk a sima csaták lejátszása, illetve az egész hadjáratok lebonyolítása között. Előbbinél gyakorlatilag könnyedén kiválasztjuk egy listából, hogy hol szeretnénk kipróbálni magunkat mint stratéga, melyik oldalt szeretnénk győzelemre vezetni, és a játék már indítható is. (akár mindkét oldal is kiválasztható, így akár egy barátunkkal Hot Seat meccset vívva, egy gépen is multizhatunk, illetve szükséges még a presztízs beállítás, de ezekről picit később). 
A hadjárat menüben öt kampány közül választhatunk. Ezek között szerepel a németek részéről kettő: a teljes háború végigharcolása a spanyol polgárháborútól kezdve, vagy a Vaterland védelmezése a előrenyomuló szövetségesekkel szemben. Szovjet oldalon egy csatasor küzdhető végig, itt célunk a vörös csapatok előre vezetése egészen Kelet-Berlinig, hogy megelőzzük kapitalista szövetségeseinket annak elérésében. A szövetséges oldalról pedig indulhatunk USA, vagy brit színekben, melyek nem sok mindenben térnek el egymástól (legalábbis a csaták tekintetében), de a felszerelések, egységek között lévő eltérés komoly stratégiai különbséget eredményez.
A következő missziód célja...
A csaták mint említettem egy térképen történnek, amit hatszögű rácsra bontottak a fejlesztők, így elég nagy szabadságunk van a mozgások irányát figyelembe véve és komolyabb taktikai szimulációt enged a rendszer. Mivel a világot ismerjük, így látjuk, hogy merre találhatóak a városok, folyók és hegyek, de az ellenfél egységeinek helyét homály fedi (fog of war), így csak azon ellenséges csapatokat látjuk, amit egységeink is észlelnek. Az elérhető hadieszközök nyolc csoportba sorolhatóak: gyalogság, felderítő járművek, tankok, tankelhárítók, tüzérségek, légvédelmek, vadászgépek és bombázók (bizonyos pályákon kapunk pár hajót is, de ezek nem vásárolhatóak, és nem is jellemzőek). Minden egység rendelkezik tulajdonságokkal úgy mint sebesség (hány hexát tud lépni egy körben)támadó érték páncélozott járművek ellen, gyalogság vagy „lágy” célpontok ellen, hajók és repülők ellen, valamint védelmekkel közel és távolharc ellen, és légitámadás ellen. Megtalálható az üzemagyag és lőszer is, így mérlegelhetünk, hogy mikor mire van szükségünk. Az egységeink fejlődnek és a harcokban tapasztalatot kapnak. Nem kell megijedni, ez nem egy rpg vonal felütése a játékban, hanem az alapból 10 életerővel, vagy egységgel rendelkező hadosztályok később tovább növelhetőek (kampány módban lesz ez gyakoribb) maximum 15-ig, illetve bizonyos harcok folyamán egy neves vezetőt kaphatnak, aki két speciális képességet ad azon hadosztályunk erejéhez. Mint írtam is ezek főleg hadjáratnál fontosak, ugyanis ott az egységeinket tovább visszük a következő hadszíntérre és azokkal kell helytállnunk később is.
Két csata között természetesen egységeink felgyógyulnak, valamint van lehetőség növelni is seregünket. Itt kerül képbe az elején már említett presztízs rendszer. A játékban presztízsnek hívják a pénzt, amiből újabb egységeket vásárolhatunk, vagy a meglévőeket fejleszthetjük (kampány módban két csata között), illetve visszatölthetjük azokat a csatában, ha túl sérültek lennének. Ilyen támogatási pontot a stratégiailag fontos városok, helyek elfoglalásáért az adott pálya gyorsabb teljesítéséért kapunk. Azt, hogy pontosan mennyit is a kampány indításakor, illetve az egyes csaták indításakor (csak szimpla misszió esetén) tudjuk megadni. 50 és 300 között lehet skálázni, és minél nagyobbat állítunk annál több pont üti tárcánkat. Ez egyfajta nehézségi szint is, hiszen minél többet kapunk annál egyszerűbb és kisebb kihívás végigcsinálni egy csatát, vagy kampányt, míg kevesebbel komoly gond lehet, az egységeink életben tartása.
AI és balance
Egy stratégiai játéknál nagyon fontos, hogy gépi ellenfelünk mennyire használja okosan a csapatait. Ostoba AI ellen legalább olyan rossz játszani, mint egy már-már csaló gép ellen, ami tudja merre keresse épp a gyenge pontunkat, hiszen látja a csapatai számára láthatatlant is. Azt kell, hogy mondjam ezen a téren nagyon jól szerepel a PG2. A gép okosan mérlegel, ott támad, ahol gyengék vagyunk és ha valahol alulmaradóban van, akkor megpróbálja az egységeit átszervezni máshova, hogy ezzel egy számára kedvezőbb pozíciót védhessen/támadhasson. A tüzérségét mindig úgy próbálja tenni, hogy ne érjük el azokat, viszont a lehető legtöbb egységet védje. Gyalogságokat ha lehetséges és nem szükséges támadnia, akkor hagyja egy helyben (ha egy körben nem mozognak akkor beássák magukat, aminek több szintje van és így nezehebb ártani nekik), illetve a páncélosokkal is igyekszik az egységeinket végleg kivonni a forgalomból, így nincs esélyünk feltölteni azokat.
Az egyensúly terén is jelesre vizsgázik a program. Minden egységnek megvan a maga szerepe, ráadásul a készítők törekedtek a történelmi hűségre is, így például a kampányok folyamán folyamatosan érhetünk el újabbnál újabb egységeket. Ezek általában erősebbek a korábbi változatoknál és a háború vége felé a király tigrisek és párducok mellett, bizony lesz lehetőségünk komolyabb T-34-eseket és Churchill tankokat is felvonultatni. Az egységek közti balansz is tökéletesen működik, így a gyalogság nagyon jó városi csatákban, és sok veszteséggel, de nagy sebzéssel tud fellépni ilyen téren. A tüzérségek általában jobban sebeznek gyalogság ellen mint tankokra, valamint képesek fedező tüzet biztosítani. Ezzel a lőtávolságán belül történő ellenséges támadásokba gyakorlatilag belelő és plusz károkat okoz az ottani ellenfeleknek. A tankoknak van lehetőségük úgy nevezett Overrunk támadást végrehajtani gyengébb, vagy sérült hadosztályok ellen, ekkor gyakorlatilag támadás nélkül, de egy lőszer felhasználásával „eltapossa” (köszi kuzin a kifejezésért ;)) a célpontot, és így még a normál körönkénti egy támadása is elnyomható marad. A felderítők pedig messzebbre látnak így több egységre készülhetünk fel, jobban tudjuk hol kell esetleg nagyobb erőket felvonultatni. Azért is fontosak ezen kis járgányok, mert ha bármilyen hadosztályunk belerohan egy számára addig láthatatlan egységbe, akkor egy meglepetés támadás áldozata lesz, amely jóval nagyobb sebzést jelent mint normális esetben.
A felek esetében azért fontos a történelmet is figyelni, főleg egyszerű csata lejátszásánál, ugyanis ezen a téren nem a játék hibája, ha az egyik fél erősebb mint a másik. A nemzetek ki vannak egyensúlyozva, mindenkinek megvan a maga erőssége (pl USA légiereje, szovjetek gyalogsága általában több, német páncélosok a legerősebbek, de esetleg lassabbak), de a történelmi csatákban bizony akad olyan amiben az egyik fél jóvak gyengébb lesz mint a másik (pl Lengyelország lerohanását nem biztos, hogy élvezet lesz kozák oldalról megélni, de legalább kihívás). Ez főleg a multi meccseknél fontos, igaz egy kis presztízs beállítással lehet trükközni pl egy gépen, dehát a háború nem mindig fair.
Fotel generálisok egymás közt
Ahogy írtam már van lehetőség egymás ellen is kipróbálni magunkat, igaz csak single csaták terén, de azt legalább több fajta módon is. Ilyen például a már említett hot seat (egy gépnél váltásban), vagy az interneten akár TCP/IP protokollal SŐT még e-mail csatákat is bonyolíthatunk, így több napon keresztül küzdve ismerősünkkel.
Akik szeretik a stratégiai játékokat vagy a második világháborút azoknak kötelező vétel, akik esetleg nem rajonganak egyikért, vagy másikért azért tegyenek vele egy próbát. Aki pedig utálja mind a témát, mind pedig a műfajt, nos furcsa módon még nekik is azt mondom, hogy ha egyszer valamiért kipróbálnák magukat ilyesmiben, akkor ezzel tegyék. 
Egyetlen negatívum talán a hang lehet, mert azok egyformák, bár a háborúhoz tökéletesen passzolnak, illetve a zene hiánya (ez lehet, hogy csak programhiba, de nálam néha grafikai hibát is okozott a Vista, ez mondjuk egy restarttal megoldódott). Grafikailag teljesen rendben van. Az egységek megkülönböztethetőek, a térképen jól látszanak a részletek, a menü tetszetős. A játék elég hosszú lett, amit nem is veszel észre mikor előtte ülsz, de meglepve fogsz felkelni hajnalban, hogy mennyire elszállt az idő.
Nincs is más hátra, mint hogy jó hadiszerencsét kívánjak nektek!
Hang: 70%
Grafika: 85%
Játékélmény: 95%
Összesen: 92%
Üdv,
Shiron
