Sziasztok!
Érkezzen akkor egy könyv teszt, elemzés, bemutató, kinek melyik megnevezés tetszik. A címben is szereplő mű Riches első irománya, aki brit történészként több évig kutatta a római kor hadseregét, annak felépítését és az egyszerű katonák életét. Ez vezetett ezen mű elkészüléséhez, ami Marcus Valerius Aquila történetét mutatja be, ahogy megérkezik Hadrianus falához Britanniába és ott próbál helytállni osztaga vezetőjeként. Mint katona és mint ember is bizonyítania kell és hamar kiderül, hogy élete nem csak a római otthonától való elszakadás miatt lesz más, hanem Commodus császár haragja a világ ezen eldugott végén is utoléri. Útját árulás, és hűség, harcok és szerelem övezi. Csak ennyi lenne?
Ezen infók mind elérhetőek a könyv ajánlójában, így nem mondanám, hogy én spoilereztem. Ugyanakkor elég felszínesnek, sőt már-már túl romantikusnak is nevezném a felvezetőt. Ha valaki csak ezt olvassa, bizony könnyen mondhatja, hogy „Na egy újabb kalandregény, én nem ezt keresem a légiókkal kapcsolatban”. Részben igaza is lenne. Meg kell valljam jómagam nem rajongok a rómaiakért. Sem a korszakért, sem a hadtörténetükért. Elismerem tetteiket, és hogy hihetetlen dolgokat vittek végbe, de engem egyszerűen nem annyira ragadott magával a kor, a szellemiség, vagy a politikai manőverezés. Ezen előítéletekkel és az ajánlót olvasva talán soha nem vettem volna kézbe a kötetet, de mivel volt szerencsém ajándékba kapni, így „Hogy a viharba ne olvasnám el!” felkiáltással sorra került.
Itt szeretném hangsúlyozni, hogy bár a könyv magában is olvasható, egy hosszabb sorozat első kötete, és mire a végére értem, komolyan gondolkodóba estem, hogy bizony be kéne szereznem a folytatásokat is. Hogy mi hozta a véleményváltozást? Egyszerű. A történet valóban kalandregényes, a kötelező szerelmi szál is megtalálható benne. A fordulatokat sem mondanám kiszámíthatatlannak, de az írás módja, a katonaélet bemutatása egész érdekesre sikerült. A könyv legnagyobb erőssége pont az, hogy Riches a hadsereget, annak mindennapjait, gyakorlatait is szépen fűzi a történetbe, és egy katonaélet követhető végig, ami a légiók korában nem csak kegyetlen és nehéz volt, de magányos, a hazától több év távolságra került emberek, sokszor akkor sem tértek haza, ha megélték a leszerelést. Illetve dehogynem, csak új otthonra leltek, és már nem is annyira akarták elhagyni Britannia esős, szürke földjeit.
Anthony Riches
Alapvetően érdekes írásnak tartom, amit jó volt olvasni. A végkifejlet felé vezető út nem volt túlbonyolítva így a szálak követése sem okozott gondot. Bezzeg a neveké és elnevezéseké. Mivel Riches hozzáértőként pontosan nevezi meg az osztagokat, rangokat, így pontos képet kaphatunk a seregen belüli hierarhiáról, de éppen ezért ha valaki minden előképzettség nélkül veszi kézbe a kötetet, akkor lehetnek néha nehézségek mikor követni próbálja a beosztások közti szálakat. A korabeli elnevezések egyértelműen hozzátesznek a hangulathoz, ahogy a britt törzsek is, de mikor cohorsokról, tungrusokról beszélnek az optiók, centuriók, és egyéb parancsnokok, mindezt megfűszerezve a nem túl részletesen bemutatott mellékszereplők neveivel, amik szintén a kornak megfelelőek (és nem kevésbé rövidek mint Marcus Valerius Aquila), akkor könnyen zavarbajöhetünk, hogy most pontosan ki is beszélt kivel. Nem nevezném komoly problémának, én teljesen laikusként ki tudtam hámozni, és a kötet felétől már nagyjából értettem a megnevezéseket is, azért nem ártott volna egy kis függelék a végére, hogy lássuk leírva pontosan mi micsoda. Ugyanígy hiányoltam egy a stílusban már megszokott kis térképet a kötet elején vagy végén. Enélkül is el lehet képzelni a vadak, és légiók mozgását, de a sok erőd megnevezése, melyek néha csak egy-egy névként tűnnek fel és többé nem is hallunk felőlük, kicsit nehézkes elképzelni, hogy most akkor pontosan ki merre is mozgott. Talán a folytatásba bekerül a vázolt térkép a függelékbe, hogy jobban követni tudjuk, vajon merre is vonulnak róma büszke harcosai.
Ezen hiányosságok, és nehézségek ellenére is azt mondom, a könyv jól van megírva. Követhető szálak, korhű a felszerelések leírása, a szereplőket megismerve igazi katonákat tudunk magunk elé képzelni. A beszélgetések és megszólítások szintén árasztják magukból a hangulatot, és csak nagyon ritkán futottam bele olyan mondatba, ami világidegen. Ez persze lehet csak a fordítás következménye is, így nem rónám fel az írónak, de a könyvet olvasva beleakad az ember szeme az ilyenekbe.
A Dicső halál kemény kötést kapott emiatt elég strapabíró ennek köszönhetően és méretéből adódóan is nyugodtan lehet akár egy mappában hordani. Tömegközlekedés közben sem kényelmetlen tartani, illetve a sorközök is segítik az akár rázkódó mozgás közbeni olvasást, nem fogunk folyamatosan sort téveszteni.
Összességében egy jó könyvet olvashattam, és örülök, hogy ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. Nem éreztem, hogy untatna, vagy túl kiszámítható lenne, fordulat pedig akad azért olyan is amire nem számít az olvasó, így szerintem be fogom szerezni a következő köteteit is, hogy megtudjam mi történik az északi légiókkal, és a velük szemben felálló vadakkal.
Értékelés:
Olvashatóság: 70%
Ár: 70%
Történet/Cselekmény: 80%
Összesen: 73%
Szerintem ha valaki „koca” rómaérdeklődő ez egy jó belépő lehet, ha eddig csak sorozatokat nézett a témában. Jó olvasást!
Üdv,
Shiron
U.i: a pontozás marad, de kicsit átalakul a jövőben. Már most kikerült a hossz kategória, hiszen ez elég nehezen értelmezhető, helyét az olvashatóság veszi át, ami azért már jobban mutat valamit. Lehet, hogy később lesznek még változások, még elválik ;)
