Sziasztok!
Egy héttel ezelőtt szombaton volt a Pécs-Dombóvár-Szigetvár háromszög helyi tornájának, kupájának, speciális bajnokságának második fordulója. Januárban egy ősi valhallás szabályokra épülő fordulón vettünk részt, ezúttal a fajok kerültek középpontba, de ne rohanjunk ennyire előre.
Tehát a mostani forduló Dombóváron volt, tíz résztvevővel, a versenyformátum pedig Hagyományos alapokon nyugvó Fajok háborúja lett. Utóbbi pontosan azt jelenti aminek tűnik, egy dekkbe csak azonos fajból származó kalandozók kerülhettek, és tiltott volt a Rejtett város, valamint az Északi kapu használata (egy apró észrevételt, vagy megjegyzést azért itt tennék, ami nem más, mint hogy emberek is jöhettek „fajként”. Ez, lássuk be, azért nincs nagyon messze a sima hagyományostól, leszámítva persze, hogy más népeknek nem lehetett városuk). Rövid nyafogásomat természetesen nem kell komolyan venni, hiszen miért ne jöhetne valaki éppen emberekkel, a lényeg a hangulat, lássuk hát hogy is alakult maga a verseny.
Volt itt minden: láttam kyreket, és aquirokat, gyíkokat meg orkokat. Nem is beszélve az elfek és félelfek népéről. Így visszanézve tulajdonképpen minden nagyobb faj képviseltette magát (még törpe is volt, ha jól rémlik), és ez egészen biztató volt, hiszen mindenki más-más stílust képviselt. Amundok nagy bánatomra nem értek pástot, de pajtikáim már elmondták párszor, hogy sörmeccsen kívül nem is nagyon fogják érinteni azt.
Jómagam Zsokéval és babbbR-rel tulajdonképpen hazai pályán játszottunk, és mint írtam nem minden pakliról adhatok ki infót, mert a koncepciók és a benne lévő kombók esetleg megszegnék azt a bizonyos copyright szabályozást, azért igyekszem így is leírni mik történtek ;)
1. Forduló: Csabi hatalmasai ellen volt. Hallottam már erről az „épületes” pakliról, ami tulajdonképpen olyan győzelmi feltétellel bír, hogy tenni is nehéz ellene. Szerencsémre, vagy inkább Csabi szerencsétlenségére elnézte egy kicsit a játék elejét, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy még nálam is hosszabb kihagyás után tért vissza (pedig az én 12 évem se kevés). Mivel tökéletes húzása volt gyakorlatilag kezében volt a győzelem, de egy kör elpasszolása után nehéz helyzetbe került. Második, illetve harmadik körtől elfjeim tökéletesen tették a dolgukat, és nem hagyták megfélemlíteni magukat. Nyugodtan, türelemmel szemlélve a lemenő Napot várták, hogy a hatalmasok tornya fokozatosan elporladjon. Mivel már második körben megoldottam amit meg kellett, már csak türelemmel kellett szakítanom a köröket és várni a felém nyújtott kezet. Tanulságos party volt, mert ha Csabi nem vár az első fordulóban, bizony iszonyatosan nehéz helyzetbe hozhatott volna. 1:0
2. Forduló: Roland gyíklényeit vetette elém a sors. Mikor megtudtam mivel is játszik ellenfelem megnyugodtam, mondván, hogy ez nekem könnyű kör kéne hogy legyen. Nos, tévedtem. Igazi taktikus harcra kényszerített a Ragállyal simogató, mert varázsköpenyének köszönhetően nem engedte oldani a mítikus küldetésemet... A második fordulótól így egy igazi iszapbírkózás vette kezdetét, amiben a gyíkok valljuk be hazai pályán vannak. Egyetlen szerencsém az volt, hogy előző péntek este végül tisztavérű elfek mellett döntöttem, mert így Szellő leánya, bizony védelmet biztosított az acsargó pikkelyesekkel szemben. Annak ellenére, hogy nem tudtak megsebezni a hüllők, így is jól tették a dolgukat. Szépen épültek, szerezték a DP-ket, én pedig igyekeztem csak annyit engedni nekik amennyit muszáj, közben tervezgetve a brutális fordulatot. Ez Beriquel képében érkezett el, mikor Roland passzolt egyet. Tulajdonképpen ez volt a nagy betűs pillanat, hiszen volt elég mp előnyöm ami a küldetéshez kellett, nem tudott senki kiállni hosszú életű kalandoraim ellen, így már csak ismét nyugodt álomba szenderülve kellett gyönyörködni a naplementében. Szerintem nagyon élvezetes meccs volt, tulajdonképpen addig a bizonyos passzig totálisan kétesélyes volt. Utána nem nagyon volt már visszaút Roland számára. 2:0
3. Forduló: Zsoke. Nem is tudom hol kezdjem. Gyakorlatilag semmi esélyem nem volt ellene, és ezt mindketten tudtuk már akkor mikor helyet foglaltunk. Na jó ez talán túlzás, mert 1%-om lehetett, hogy ő borzasztóan húz én meg tökéletesen, de valljuk be ennek kicsi volt az esélye. Mivel nem vagyok az a feladós típus azért egymásnak feszültünk. Zsoke viszont rutinosan pont annyit engedett amennyit muszáj volt. Tökéletesen biztosan védte egyetlen Ellana-szentélyét, amit kis elfjeimnek nem volt esélye leostromolni. Ami démoni védelem azon ücsörgött, egy komolyabb ork hordát is visszavert volna, nem hogy az én törékeny elfjeimet. A küldetést engedte megoldani, nem is erőlködött, pont annyit hagyott játszani ami neki még belefér. Nem igazán volt semmim amivel a sorában vicsorogva ülő Conjuratort halálba kergethettem volna, így a védelme betonbiztos győzelemmé vált pár kör után. Gondolkodok, hogy elrontottam-e valahol, de nem jött a bizonyos tökéletes húzás, így nem igazán volt mit elrontani sem. 2:1
4. Forduló: Tibi momentumos paklija jött szembe. Ahogy végiggondoltam egyetlen esélyem az volt, ha ismét kiépül az a bizonyos elf törzsszövetség és rend jellemű leányzóm megment mindenkit a szörnyen gyors haláltól. Megvallom őszintén könnyű meccsre számítottam, de egy közepesnél rosszabb húzás és egy számomra döbbenetesen jól összerakott pakli az ellenfél részéről bebizonyította, hogy sosem szabad elbízni magad. 
A fordulópont egyértelműen a lángvihar volt, amit Tibi szabadított rám, és óriási mázlival mindkét táncoslányom túlélt. Ekkor csapódott melléjük immáron mp fölényből az a bizonyos szellő lány, így már legalább lassítani tudtam ellenfelem féktelen Dp szerzését. Sikerült megoldanom a küldetésemet és Tibi tornya is leomlott egészen az utolsó Ellana-szentélyig, amit valahogy ostrommal kellett a földdel egyenlővé tennem. Ő azonban megindult. Blokkoltam ahogy tudtam, de az utolsó forduló egészen elképesztő lelkihullámvasutat okozott nálam. Először is számoltam már mindent, miként tudom kiforgatni Tibi harcos kedvű legényeit, akik megtették ezt helyettem, míg végül az ominózus utolsó manőverét elengedtem. Viszont ezzel 11 Dp-re jutott, tehát ebben a körben kellett volna nyernem ami teljesen lehetetlennek tűnt, hiszen 5 mp-m volt és csak egy 2-es szintű kalandozót tudtam letenni 2 mp-ért és mehetett ostromolni. Hogy ez miért okozott lelki gondokat? Mert az új dizájnnak köszönhetően valamiért benéztem az ellana-szentély falát ami bizony egyes nem pedig hármas. MÁR TÖBBSZÖR MEGTETTEM DE ITT IS SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI TIBINEK A VÉGTELENÜL SPORTSZERŰ HOZZÁÁLLÁST, ÉS HOGY JELEZTE, BIZONY ELÉG AZ EGYETLEN KARAKTEREM A GYŐZELEMHEZ. Már majdnem kezetnyújtottam, mikor elhangzott, hogy tulajdonképpen én nyertem, és még mindig nem láttam meg, hogy pontosan mivel is. Ekkor sikerült hosszas unszolás után megértenem, hogy bizony a célpont fala kisebb kalandozóm szintjénél. KÖSZI TIBI, NEM GONDOLTAM, HOGY ILYEN JELLEMMEL IS TALÁLKOZHATOK 2017-BEN VERSENYEN (de úgy tűnik csak rossz környezetben forogtam néha :) ) 3:1
5. Forduló: babbbR orkjaival kerültem szembe a második helyért. Ekkorra már biztos volt, hogy Zsoke megnyerte a versenyt, így az összetettben való szereplés és eredmény maradt célnak. Nem volt mit tenni, mert jó barátom Gaug hordája ellen egyetlen esélyem volt, a jó húzás. Mikor láttam, hogy milyen lapok kerültek a kezembe már arra gondoltam ennek vége, de mivel volt lehetőség öt lapra lekeverni éltem ezzel próba cseresznye alapon. Meglepetésemre babbbR pajtás is így tett és innen indult a móka. Nem túl meglepő módon már a második, harmadik körre rengeteg hármas szintű gaug ült ellenfelem sorában arra várva, hogy tornyomra ronthassanak, de eddigre tökéletes lett a kezem. Beriquel megnyitotta az utat a küldetéshez, utána már csak bíznom kellett, hogy tudom eléggé altatni a hordát. A paklim egészen elképesztően lepörgött, babbbR pedig nem húzott védelmet ellenem, így brutális több körös álomba borult az asztal, ami csak annyit jelenthetett, hogy az elfek ismét nyertek. 4:1
Zsoke fogalmazta meg jól, hogy az ő meccsét leszámítva mindenhol volt némi esélyem, és Tibi elleni partyt leszámítva nem is nagyon hibáztam. Voltak jobb-rosszabb húzásaim, ahogy ellenfeleimnek is. Nagyon élveztem az egész napot, talán egy kicsit elhúzódott az utolsó forduló, így az eredményhirdetés is, amivel csak nekem kellett elszámolni család előtt. Remélem legközelebb is lesz lehetőségem részt venni hasonló mókában, ha minden igaz márciusban Pécsen találkozik a csapat egy 60/1-es formátumon. Még soha nem játszottam ilyet, de a srácok szerint ott lesz aprítás. Majd meglássuk, remélem ott már Zsoke elé is bekerülhetek. Roland jegyezte meg, hogy lassan vérdíj lesz a dombóváriak fején, és könnyen ott találhatom magam köztük, amit én bóknak veszek, remélem kiérdemlem majd, és egyre kevesebb segítség nélkül is győzedelmeskedhetek.
Üdv,
Shiron
