Sziasztok!
Hosszú idő után ismét itt vagyok egy új bejegyzéssel, és talán most tényleg aktív is tudok maradni. Még nincs újév, hogy fogadalmakat tegyünk, így én sem teszem, de sok dolog megváltozott, talán ezek az írások is sűrűsödnek. Mai szerencsés nyertes az Alan Wake’s: American Nightmare lesz, ami egy önállóan is futtatható DLC, lássuk hát miről is van szó:
Ezt a játékot nem akartam megvenni. Sok jót és rosszat is hallottam róla, illetve úgy éreztem, hogy nem az én világom sem a horror, sem pedig a tps-ek ilyen alfaja. Egy Guru mellékletként mégis tulajdonomba került, de így is sokáig kerülgettem. Hogy féltem tőle, vagy csak nem volt hozzá kedvem azt nehéz volna megmondani. Talán csak nem éreztem azt, hogy nekem ezzel játszanom KELL, így mindig volt valami amit érdekesebbnek találtam. Most azonban elérkezett az idő, hogy telepítsem, és kipróbáljam hiszen mégis csak pozitív értékeléseket kapott a legtöbb sajtóban.
First Wake
Az American Nightmare egy kiegészítő, vagy amolyan folytatás az Alan Wake játékhoz, így hosszban nem mondanám teljes értékűnek. Története gyakorlatilag követi az első epizódot, és egy sötét álomban „ébredünk” fel. Gonosz alteregónk megelőzött minket egy kicsiny amerikai városkában Night Springsben és célja, elvenni Alan-től mindent amit az szeret, beleértve feleségét Alicet is. Érdekesség, hogy mindez egy TV showként van ábrázolva az igazi Alan Wake világában, és ezt az epizódot barátunk Barry nézné, de elalszik egy motelszobában. Mivel Alan eltűnt az elmúlt két évben mindenki halottnak hitte, kivéve jó barátját, aki valamilyen oknál fogva tudja, hogy az író még él csak egy másik világban, egy rémálomban ragadt és gonosz hasonmásunk nem engedi onnan menekülni. Az alapfelütés tehát nem mondható átlagosnak, és az első részből megismert módon elszórva írott lapokat találunk. Ezek gyakorlatilag saját magunknak hátrahagyott üzenetek, hogy eligazodhassunk a teljes őrületben és segítségükkel módosíthassuk a körülöttünk látott világot. A játék legerősebb elemei közé tartozik ez a fajta történetmesélés, hogy előrehaladva miként találunk egyre több ilyen feljegyzést, amik segítségével egy teljes egészet kapunk a világról, az abban betöltött szerepünkről és a megoldás nyitjáról.
A feljegyzéseken kívül találhatunk még rádiókat, melyeket bekapcsolva műsorokat lehet hallgatni, amik önmagukban nem biztos, hogy sok jelentéssel bírnak, illetve elsőre nem tűnnek lényegesnek. Később azonban ezek is értelmet, és jelentést nyernek, amik tovább mélyítik az amúgy sem egyszerű történetvezetést. A sötéten villogó tv-k is bekapcsolhatóak, amiken alteregónk hagyott kézikamerával készült videóüzenetek nekünk. Ha a történet mesélésre azt írtam, hogy a játék erőssége, akkor ezekre a kis klippekre azt kell, hogy mondjam talán a csúcspontja. Tökéletesen passzolnak az egészbe, és építik tégláról téglára a sztorit. Szeretném külön kiemelni Brett Madden és/vagy Matthew Porretta szinkron hangját akik (vagy kettejük közül valaki, sajnos nem értettem pontosan, hogy egyikük a színész, másik a hang, vagy van két külön szinkron hang) életre keltik Alan Wake-et és Mr. Scratchet. A videó felvételek és a narráció szinkronja is nagyon rendben van, ami hihetetlen löketet ad a játék hangulatához.
Mellékszereplők esetében már egy kicsit jobban kilóg a lóláb. Eleve nem sokkal találkozunk,( konkrétan három hölgyhöz lesz szerencsénk) és a velük lefolytatott párbeszédek, néha nehézkesek, hiteltelenek. Amolyan ZS kategóriás horrorfilmbe illőek, például Emma a garázsában szereli kocsiját, majd miután mindenki más eltűnik/átalakul/meghal a motelben ő elmondja, hogy hisz nekünk, mert szereti a spirituális dolgokat és szívesen megvár minket itt, mármint abban a garázsban ami körül furcsa homálylények mészárolnak…
Második ébredés
A történetvezetés sajátossága, hogy többször visszaérkezünk bizonyos területekhez. Ezeket szabadon bejárhatjuk és elég nagy területek, de nem sok értelme van messze elcsatangolni a fő vonaltól. Nem azért mert félelmetes, vagy sok lenne az árny aki az életünkre tör, egyszerűen csak nem sok minden van amit találhatunk. Ha teljes mélységében szeretnénk megismerni a történetet, akkor mindenképp érdemes felkutatni az összes elrejtett feljegyzést (achievment is jár érte), de ezeken kívül semmi okunk barangolni. A sztori szempontjából az előző helyekre való visszakerülés érdekes, és sokat segít a teljes egész megértéséhez, de látszik, hogy fejlesztői oldalról ez nagy könnyebbség volt. Mikor ugyanazon a területen kell legyőzni a sötétség lényeit ismételten, akkor érződik, hogy könnyebb volt kevesebb helyszínt generálni, mint egy nagyobb várost.
A játékmenet egy sima „Nézd a hátam” lövölde. Van minden fajta fegyver amit már más játékokban megszokhattunk (pisztoly, puska, sörétes) és néhány egyedibb mint például az emblematikus szögbelövő. Az akció azzal van megbolondítva, hogy ellenfeleinket a sötétség szállta meg, így igen sok lövést képesek elnyelni, ha nem világosban kell helytállniuk. Ezt a védőaurát tudjuk lebontani róluk a bal kezünkben lévő zseblámpánkkal, ugyanis a fény a legértékesebb fegyverünk. Az egér jobb gombjával fókuszálhatjuk a lámpát ellenfeleinkre akik ettől folyamatosan sebződnek (ha elég sokáig tartjuk rajtuk akár lövés nélkül is meghalnak), és így már az ólmot sem viselik olyan jól. Elvileg zseblámpánk ereje is véges, de ez csak a fókuszált fényre vonatkozik (legalábbis normál nehézségen) ráadásul automatikusan visszatöltődik. Így a felvehető elemek, melyekkel azonnal maximumra tölthetjük erejét teljesen feleslegessé válnak. Van itt még repeszgránátként használható villanógránát, az árnyaknak ez jobban fáj mint némi fémdarab és gyújthatunk fáklyát is, amivel kisebb sebzést okozhatunk a ránk rontóknak, illetve a láng fénykörén kívül tarthatjuk azokat, így kis időt nyerve egy újratöltéshez, vagy pontosan elhelyezett fejlövéshez. A gond az, hogy a játék nem túl nehéz. Úgy értem a fentebb említett elemek (mármint ceruzaelemek) közül egyet sem használtam, mert vártam a nehezebb időszakra, és a gránátok, fáklyák sem fogytak el soha a készleteimből (ezeket azért bevetettem néha). Igaz, én normál nehézségen toltam végig, nightmare fokozaton lehetséges, hogy nem volna ilyen egyszerű a dolog, de az meg nem annyira hiányzott, mert az akció nem igazán fogott meg. Vannak a mozgás gombok, a bal shift kitérés az ütések elől, ha lenyomva tartjuk akkor pedig sprintelni kezdünk. Lehet még ugrani, amit egyszer sem használtam a végigjátszás alatt, és ez az egyszerűség egy kicsit az élvezet kárára megy. A sztori nélkül egy teljesen közepes tucatlövölde lenne fénysebzés ide, szögbelövő oda.
Van még egy árkád mód is, ahol egyre nagyobb hordákban támadnak ránk a sötétség lényei, és nekünk a lehető legtovább ki kell tartanunk. Külön achievmentek járnak ebben a részben nyújtott teljesítményeinkért is, de mivel ez a játékmód csak a már fentebb lehúzott akcióról szól így nem igazán élveztem (igaz a sokadik hullám nehezebb mint az alapjáték,így kihívás itt több van). Kipróbáltam, de nem kötött le a dolog, ettől még akik szeretik ezt a stílust tehetnek vele egy próbát, biztos rá lehet kattanni, hiszen a Steamnek köszönhetően azonnal összevethetjük teljesítményünket barátainkéval.
Third awake
A hangzás elég jól sikerült, mint a szinkronnal kapcsolatban már kifejtettem. A fegyverek, lények és úgy általában az éjszaka hangjai elég jól lettek kidolgozva, a zenék pedig nagyon élvezetessé teszik azokat a részeket (általában henteléseket) ahol megszólalnak. Grafikailag már kicsit kopottabb a helyzet, de ez egy 2012-ben megjelent játék esetében még elmegy. Jól skálázható, mondjuk így 2015 végén valószínűleg minden gamer gépén full grafikával hasít. A szörnyek felismerhetőek, a tv bejátszások ijesztően hangulatosak, de összességében azért már eljárt felette az idő. Ennek ellenére még mindig egy kellemes borzongást kelt, első sorban a sztorinak köszönhetően.
Napkelte
Összességében pozitívan csalódtam a játékban. Nem egy kaszabolós horror, hanem sokkal inkább egy thriller, aminek végig a nyomasztó hangulata az ami előrevisz bennünket. A történetmesélése kiváló, és arra buzdít, hogy újra végigjátsszuk és teljesen összeálljon a kép. Ebben azonban ellenünk lesz maga a játékmenet. Eleinte nagyon nem élveztem, kicsit tartottam tőle, de a középső etapban sikerült feldolgozni a dolgokat, és a sztori miatt pörgősebbé is vált kicsit, hogy aztán hirtelen vége szakadjon. Sajnos érződik rajta, hogy ez csak egy kiegészítő, de lehet, hogy rávesz az alapjáték megvételére.
Grafika: 70%
Hang: 81%
Játékélmény: 72%
Összesen: 73%
A kommentek között várom a ti tapasztalataitokat, véleményeiteket, hajrá!
Üdv,
Shiron
