Sziasztok ismét!
Most, hogy volt pár cyberpunk könyv és zúzós játék, egy kicsit más vizekre evezünk. No nem fogunk túlságosan eltávolodni a szokásos témáktól, de egy olyan játékot mutatok be ma nektek, ami nem annyira jellemző a "portfóliómra". Nagyon hosszú idő óta ugyanis ez az első ilyen típusú játék amit a kezembe vettem: egy platformer, ami a fantasy stílusnak, grafikájának és hangulatának köszönhetően azonnal magával rántott, a zenéről nem is beszélve. Nem szaporítom tovább a szót, olvassátok hát a Trine-ról kialakult véleményemet.
Jó szórakozást!
Trine
Nem vagyok nagy platformer rajongó és talán többek szemében szentségtörésnek számít, de Marioért sem rajongtam soha. Talán az Oroszlánkirály, Aladdin és Prehistorik 2 volt az utolsó pár ilyen típusú játék amivel hosszabb időt töltöttem. Ebből is látszik, hogy egy nem mindennapi programról lehet szó ha ilyen előélettel beruháztam rá
Balról indulsz…
A stílus szokásainak megfelelően egy oldalra szkrollozós játékról van szó. Feladatunk rendkívül egyszerű, tulajdonképpen csak el kell jutnunk a pálya egyik végéből a másikba. Hogy ez miért is lesz érdekes az nem a történetnek köszönhető, illetve nem csak annak, mert bár nagyon hangulatos a világ, de az alapvetés, mely szerint az uralkodó elhalálozásával kitört a káosz, azért nem ritkán kerül elő hasonló fantasy környezetben (lassan írhatnék egy olyan játékról is cikket ahol komoly történet van, mert a laikusok esetleg azt hiszik, hogy nincs olyan játék ami tartalmazna ilyet, pedig de). Jól láttátok, a Trine egy mesebeli királyságban játszódik, és talán ez volt az első dolog ami megfogott benne.
…jobbra haladsz…
Fentebb írtam, hogy a történet kicsit klisés, és talán ezt mondhatjuk az irányítható karakterekre is, de ez abszolút nem probléma, sőt a játék egyik legnagyobb erőssége. A pálya végét három teljesen különböző személy irányításával kell elérnünk, akik egy baleset folytán egy “testbe” kerültek. Ez abban nyilvánul meg, hogy a három karakter közül mindig csak egy van a képernyőn és őt irányítjuk, míg a többiek tudatába visszavonulva vannak jelen. Bármikor, egyetlen gombnyomással válthatunk a kasztok között, így azonnal reagálhatunk az újabb felmerülő nehézségekre.
Az első karakter akit bemutat a játék egy tolvajlány, aki a nagy zsákmány reményében tört be a kincstárba. Fegyvere egy íj, aminek segítségével kötelet lőhet ki a magasba, így lendülve át az akadályokon (worms, ninja rope? Valaki?), vagy ennek segítségével a magasba juthatunk. Természetesen nem csak hintázni tud, hanem a távolban megjelenő ellenfelek ellen is igen hatékony, sőt később több nyíl egyidejű kilövésére, vagy lángoló nyílvesszők használatára is képessé válik.
Következő hősünk az ügyetlen varázsló. Mondanám, hogy mágus, de mivel még egy vacak tűzlabda varázslatot sem tud elsütni, így nem nevezhető túl nagy hatalmúnak. Harci varázslata nincs is, viszont képes a semmiből kockákat, palánkokat és egyéb geometriai testeket teremteni. Ezek segítségével a legtöbb akadály leküzdhető, így az egyik leggyakrabban használt karakter lesz a három közül. Magasabb szinteken ezekből a megidézhető eszközökből egyszerre többet is tud majd a pályán tartani, ezzel segítve a csapatot, illetve a telekinézisben igen járatos kalapos barátunk a megidézett tárgyakat magabiztosan is pakolja a megfelelő helyekre.
Végül, de nem utolsó sorban lovagunk tűnik fel a színen, aki termetével is jelentősen eltér korábbi két kollégájától. Hősünk ugyanis nem csak a bajvívásban, de sörivásban is legalább olyan legendás, így a páncél bár hastájékon igen méretes, azért még így is szűknek hat rajta. Természetesen ő képviseli az erőt a csapatban, így a különböző tárgyakat megfoghatja, odébb cipelheti, illetve kardjával és pajzsával is igen effektíven bánik. A harcokban őt fogjuk tudni a leginkább használni, hiszen csapásai halálosak és alkarjára erősített fémkorongnak hála a legtöbb ütéstől és csapdától is meg tudja magát védeni.
… legyőzve minden elénk gördülő akadályt
A játék lényege, hogy a pályákon balról jobbra haladva végigérjünk, de ez csak elsőre tűnik egyszerűnek. Utunkat különböző szakadékok, hinták és akadályok nehezítik, melyeken, csak hőseink képességeit használva tudunk túljutni. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a fejlesztők a Frozenbytenál eszméletlenül valósághű fizikát raktak a játékba, így a legtöbb fejtörő a valós élet szabályainak megfelelően oldható meg (leszámítva persze a semmiből teremtett kockák használatát). Például varázslónk képes a hintákat belengetni, amire az íjász fellendülve már elég messzire tud majd ugrani, vagy a létrehozott kockákat egymásra pakolva tudunk majd a megfelelő magasságba jutni. Először kicsit tartottam tőle, hogy ez majd unalmassá válik egy rövid idő után, de meglepetésemre nagyon jól működnek a pályák. Felépítésük jó, a karakterek kombinálása gyorsan megszokható és egyre gyorsabban lendülünk majd tova a felmerülő problémákon. Egy-egy szakaszt követően checkpoint gömbök vannak, ahol az addig elhalálozott hősünk feléledhet, illetve egy kis életerőt és manát vételezhetünk. Előbbi arra értendő, hogy a három szereplő közül bármelyik elhalálozhat, de a játéknak csak akkor szakad vége, ha egyidejűleg minden hősünk fűbe, vagy csontba harap.
Az életerő és mana is tölthető az ellenfelekből hulló italokkal, így egy-egy bekapott ütés még nem végzetes, habár bizonyos acsikat vadászóknak majd főhet a feje néhány kitüntetés megszerzéséhez. A piros csík ha elfogy a karakterünk nyugovóra tér, míg a kék mana a különböző képességek használata közben csökken. Ezért fontos, hogy a varázslóval például ne össze-vissza teremtsünk dolgokat, hiszen ha kifogy mágia pontjaiból bizony nem sok hasznát vesszük majd.
A fizikán alapuló fejtörőkön kívül találkozunk majd a gonosz seregének zörgő katonáival is. A csontváz harcosok akik ellenünk vonulnak több típusba sorolhatóak. Lesz sima kardos, vagy íjász, de összeakasztjuk majd pengénket pajzzsal védekező élőholttal is, sőt még mutatványos csonti is akad köztük. Illetve gondolom, hogy az lehetett, mert egy fáklyát szorongatva azon keresztül néha tüzet fúj csapatunk nem túl szerencsés tagjára. A harcok egyszerűek, tulajdonképpen csak a bal gombbal kell kattintani a megfelelő irányba és lovagunk már kaszabol is ahogy egy jó páncélosnak illik. Az íjász természetesen célkeresztünk felé fog lőni, minél tovább tartjuk lenyomva a gombot annál erősebben feszített íjjal (értsd annál messzebbre száll a nyíl). A varázsló ilyen helyzetekben nem túl effektív, igaz telekinézissel tárgyakat dobálhat neki a gaz ellennek, így aprítva azokat, de tapasztalatom szerint a lovag az ideális ezen feladatok ellátására. Ha viszont mindkét fegyverforgatónk már szakadékba halt volna, végső soron vele is megoldhatóak a gondok, csak mivel az ellenfelek több helyen jelennek meg, így nehézkes a boldogulás süveges barátunkkal.
A játék talán leggyengébb része szerintem egyébként a harc. Mivel az ellenfelek egy része nincs kezdésből a pályán, így scriptelve mikor elérünk egy pályaszakaszra, jó élőhalotthoz méltó módon, elkezdenek előbújni a föld alól. A gond főleg az, hogy hol jobbra hol balra kell csapkodnunk míg az ellenfelek el nem fogynak. Elsőre azt hittem, hogy végtelen sok csonti ront majd rám, olyan nagy tételben jöttek, aztán szépen elfogytak. Mivel viszont, nem túl izgalmas maga a küzdelem, így túl hosszúnak és monotonnak érezhetjük már a harmadik adag megjelenését is, nem hogy az ötvenediket. Bizony ezekből lesz szép számmal és bár el lehet futni előlük, de mivel tapasztalati pont is lehet ellenfeleinknél érdemes lehet lefarmolni őket, illetve azt mindenki beláthatja, hogy nem egyszerű élőholtak által ostromolva dobozokat pakolni egymásra. Ellenfeleink között tudhatunk még pókokat és denevéreket is, melyek közül egyértelműen utóbbi az idegesítőbb. Sajnos ez a megfelelő szó, ugyanis rajokban támadnak, és mivel különböző kis mozgó platformokon ugrálunk így nagyon kellemetlen, mikor egy bőregér nekedrepülve megsebez és emiatt leesel egy magaslatról. Jobb esetben csak újra fel kell mászni, rosszabban sajnos karakterünk profilképe koponyára is cserélődhet egy-egy lávás szakaszon.
Mai trendeket követve akad itt is tárgylista, igaz a kincsesládákból felszedhető kis felszerelések többnyire passzív bónuszokat adnak csak. Valamint nem maradhat el a szintlépés sem mint minden jó mesebeli királyságban, így fejlesztve kalandorainkat. Megijedni nem kell, ez ugyanis kimerül néhány egyszerű képességben, és ahogy néztem, nem lehet rosszul fejleszteni, így akár véletlenszerűen is szórhatjuk a megszerzett pontokat.
A világ mely körbevesz…
Gyönyörű. Egyszerűen nem nagyon vannak szavak arra, milyen szép is ez a játék. A hátterek és környezet kézzel rajzoltak, tarka színeket felhasználva. Egyszerre élettel teli, és hangulatos, ami a karakterek modelljeivel tökéletesen adja át a mesék hangulatát (a képek alapján talán nem így érződik, de higgyétek el mozgás közben lenyűgöző). A narrátor, aki a történetet meséli szintén remek munkát végzett. A zene pedig talán még ezeket a pozitívumokat is űbereli. Kellemes muzsikák szólnak, melyeket szívesen hallgat az ember akár magában is relaxációs zenének, vagy szerepjátékozás közben hangaláfestésként. Egyik játékot, sem illik csak a külsőségek miatt megítélni, sem pozitívan sem negatívan, de itt tökéletesen lett eltalálva az a bizonyos nagy betűs HANGULAT.
Útrakeljünk?
Az összkép néhány kis kellemetlensége ellenére is majdnem tökéletes. Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fejtörők többsége a varázslóval oldható meg. A harcok sem olyan izgalmasak mint amilyen hosszúak, de mindezek ellenére egyszerűen kihagyhatatlan alkotásról van szó. Az egész történet hangulata magával ragadó, a feladványok jópofák, épp úgy ahogy a karakterek is. Billentyűzettel és egérrel is nagyon jól irányítható a program, nem feltétlenül kell hozzá controller, bár aki azt szereti a játék természetesen támogatja. Első végigjátszásra a számláló nekem 12 órán állt meg, de ez tartalmaz kisebb-nagyobb szüneteket is. Összességében talán 6-8 óra lehet a játékidő ami jelentősen kitolható, ha a nehézséget feljebb állítjuk, vagy az összes megszerezhető achievmentre ráhajtunk.
Mindez ráadásul 990 HUF-ért a tiéd lehet, a második résszel együtt, amihez még egy zenei csomagot is kapunk, a második felvonás dalaival, így ha nem nagyon próbáltál még ilyen stílusban jeleskedni ez egy kellemes kezdet lehet, ha pedig te vagy a legjobb a haverok között marioban akkor itt az idő valami újat is kipróbálni gyakorlásként.
Így a fent feltett kérdésre a válasz egyértelműen igen, mindenkinek ajánlom a játékot.
Grafika: 90%
Hang: 95%
Játékélmény: 85%
Összesen: 91%
Üdv,
Shiron
