Sziasztok ismét!
Mint a legutolsó bejegyzésben láthattátok most épp cyberpunk világban kódorgok. Vagy mivel ténylegesen kalandozni nem tudok, így főleg olvasok. Ennek a tevékenységnek esett áldozatául a lenti bejegyzés témáját adó könyv is. Vagy inkább én voltam az áldozat? Mert itt bizony ez a kérdés okkal vethető fel... Részletek a tovább után
Josh Keegan - Neonbiblia
Ha már tombol a cyberpunk lázam gondoltam megveszek mindent amit hirtelen találok a boltban, hiszen nem gyakran járok antikváriumban (illetve antikvár részleggel is rendelkező üzletben), így került birtokomba a Neonbiblia című kötet is.
Mivel nem hallottam még róla, így nem tudtam, hogy pontosan mire is számítsak, habár az író nevét hirtelen nem találtam a leghíresebbek között, nem riadtam vissza, és gondoltam mit veszíthetek? Nos a könyv ha nem is volt nagy csalódás, de nem véletlenül került csak 315 HUF-ba . Ennek pedig nem egy, de nem is két oka van, hanem rengeteg. No ne rohanjunk előre annyira.
A történet remekül indul: Martin Girardin a francia légierő pilótája végrehajtja a parancsot és tudtán kívül atombombát dob Afrika egy belső országára, ahol háború dúl. Mivel ő is csak egy feláldozható katona, így nem különösebben foglalkoznak azzal, hogy milyen következményekkel jár a becsapódás közelében tartózkodás és hősünk nem sokkal később életét veszti. Ez viszont csak átmeneti állapot, és a halálból visszatérve új testet kap, hogy ismét harcba szálljon immáron a gonosszal szemben (a bevezető részben a Szellemlovas nevű bolt ajánlójából merít).
Az írás nagyon hangulatos, és egyszerűen beszippant, ahogy bemutatja a pilóta és másodpilóta személyét, hogy fogalmuk sincs mit is tesznek, hiszen ők csak bábok a hatalmasok játszámájában. Tetszik, hogy azt sem tudjuk miféle háborúról van szó, mert ez szinte nem is számít, hiszen 2038-ban vagyunk amikor a világot már szinte nem is kormányok, hanem megavállalatok irányítják, ahol senki nem törődik a másikkal, és olyan apróságok mint két ember élete nem számítanak.
Igyekszem nem spoilerezni a könyvből, de egy helyen képtelen leszek ezt megtenni ott majd külön jelezni fogom, de a probléma innen kezdődik. A könyv ugyanis áttér egy szakrális vonalra, amit részletesen be is mutat. A történelemből látunk képeket úgy Jézus korából, mint Buddha történetéből, de neves művészek is jelen vannak mint például Salvador Dali.
A fejezetek csaponganak a helyszínek, korszakok, sőt létsíkok között. Minden egyes fejezet másról szól, mást mutat be, és látszólag összefüggés nélkül keverednek a kötetben egymás után. A szereplők, akiket felvonultat az írás teljesen üresek. Hiába mutatja be például a keresztre feszítést részletesen, vagy Buddha vándorlásait, ha ezeknek semmi jelentősége nincs. Talán ez a legfontosabb az egész írásban: rengeteg apró részletet bemutat, aminek semmi jelentősége nincs a történetre vonatkozóan. Ezzel önmagában még nem lenne gond, hiszen mondhatjuk, hogy ettől lesznek érthetőek az ambíciók, az okok amiért a hősök elindulnak feladatuk teljesítésére, de itt nem erről van szó. Konkrétan csak apró jelenetek egymás utánja sokáig az írás, mint például a Terminátor 2 első jelenetei között mikor Schwarzenegger megérkezik meztelenül a jelenbe és ott motort, ruhát szerez. Ez a filmben legalább a karakter megjelenése miatt fontos, hiszen így látjuk az egész film során. A könyvben viszont ezek a fejezetek van ,hogy csak másfél, két oldalasak. Leírva pedig ezek iszonyúan rövidek, máshol pedig terjengősen tíz oldalban bontakozik ki egy szereplő, akinek az egész könyvben pontosan ennyi szerepe van. Semmi…
Az első 150 oldalban nem volt kétszer ugyanaz a rész említve. Nem volt két fejezet, amik összefüggöttek volna. Komolyan figyelni kell, hogy minden apró részletet megjegyezzünk, hiszen nem tudhatjuk, hogy mire lesz még szükség a továbbiak során. Itt külön ki kell emelnem a nevek használatát. Szerintem nem volt túl szerencsés a két főhősnőt Rennie-nek és Jeannie-nek nevezni, mert a csapongó írásmód miatt, szinte esélye nincs az embernek megjegyezni, hogy melyikükkel mi is történt korábban. Illetve ott van még Levi Athan neve is. Ez most komoly? Ennyire nincs fantáziája az írónak? Felmerült bennem, hogy esetleg a fordítás rossz, de nagyon kétlem, hogy pl egy nevet másként szerepeltetnének mint az eredetiben ahogy megjelenik.
Nagyon igyekeztem megérteni, hogy melyik szereplőre miért van szükség, de vannak olyan részek, amik már olvasás közben nem tűntek fontosnak és sajnos nem kellett csalatkoznom a megérzésemben. Már a 200-dik oldal környékén jártam, mikor végre kezdtek összeérni azok a bizonyos szálak, hogy legalább egy korban legyenek. Mivel azonban a könyv maga csak 304 oldal, így határozottan aggódni kezdtem, hogy itt bizony macerás lesz a tényleges cselekmény kibontása. Legnagyobb csalódásomra pont ez az ami a leggyengébb része a kötetnek. Egyszerűen nincs kibontva a cselekmény, olyan mintha megmondták volna, hogy ez a könyv ilyen hosszú lesz, oszt be, és sajnos hőseink elindulnak, odaérnek, és the end. Ennyi. A részletesebben bemutatott szereplőkről is kiderül, hogy semmi szerepük nincs.
Ez a bekezdés SPOILERT tartalmaz, ha nem akarsz előre konkrét dolgot megtudni folytasd a következővel az olvasást. A kötetben van egy rész, ahol a régmúlt korokból egy azték (vagy inka?) vezér, isten, király életét, uralkodását és halálát ismerhetjük meg. Ez részletesen ki is van bontva. A következő szakaszból megtudjuk, hogy ennek a királynak, mivel korábban csalódást okozott a teremtőnek így most bizonyítani kell, és visszaküldik őt a földre, hogy teljesítse az Úr feladatát. Egy kutya bőrébe kerül (ami egyébként Budapest utcáit tartja rettegésben (ezt sem értem, miért kellett pont a mi fővárosunkba ledobni szegényt, hiszen semmi szerepe nincs ennek sem)) és így kell védelmeznie a kiszemelt lányt. Ezt követően Quetz (ez lesz a neve) végigkíséri a történéseket, de ezt a szó legszorosabb értelmében teszi. Nem csinál semmit, néha “beszél” a többi szereplővel, de ennyi. A legutolsó jelenetben konkrétan kétszer nekiugrik a fő gonosznak. Pont. Semmi szerepe nincs, lehetett volna egy sima harci kutya is, de ő egy azték király, aki így bizonyított…
Lógnak a levegőben az események és ráadásul semmi köze nincs a világnak a történesekhez. Ez nem, hogy nem használja ki a cyberpunk nyújtatta 2038-at, de akár játszódhatott volna időszámítás szerint 1600-ban is (persze akkor Dali helyett mást kellett volna szerepeltetni), vagy akár napjainkban. Egyszerűen a saját magával sincs tisztában a könyv. Nem tudja mi akar lenni: egy sötét jövőben játszódó emberrablásos sztori, vagy teológiai elmélkedés és útmutatás. Folyamatosan keveredik a kettő, amivel az a gond, hogy így egyik sem nyílik ki. Olyan mintha a Robotzsaruba oltottunk volna egy vallásfilozfiai könyvet. Akkor már jobb lett volna, ha vagy egyik vagy másik előtérbe kerül, de így túl sok akar lenni.
Számomra csalódás volt ez a kötet, mert semmi értelme a világnak, illetve annak, hogy itt játszódjon a történet. A karakterek kibontása teljesen hektikus, hiszen van akiről két oldal is elég lenne, ennek ellenére harmincban van bemutatva, illetve fordítva. Az írásmód, illetve fejezetek kezelése szintén kaotikus, így nem könnyű olvasni és követni a dolgokat. Ezért sem tudom senkinek ajánlani, hiszen legalább 12-14 évesnek lenni kell, hogy nagyjából követni tudjuk a cselekményt, de aki ennyi életkort megélt, már nem fogja tudni értékelni a sztori végén a csattanót, mert ha csak egy Szépség és a szörnyeteg című mesét láttál már, akkor minden poént el is lőttek számodra. Ha kevesebb vagy mint a fenti korosztály akkor pedig nem fogod érteni, illetve nem is ajánlanám bátran a halálok és drogok jelenléte miatt sem… A helyszíni leírások is üresek, a karakterekhez sem lehet kötődni. Ha lett volna még kétszáz oldal akkor talán lehetett volna egy érdekesebb sztorit kanyarítani, vagy ha ez a cél, akkor dobni kellett volna a világot, és 180 oldalban lezárni az egészet.
Hossz: 50%
Ár: 90%
Történet/cselekmény: 40%
Összesen: 45%
Üdv,
Shiron
