Sziasztok olvasók!
Mai napra egy igazi retro játékot adok át nektek, amit régen nagyon sokat toltunk haverokkal. Igazából nem multiztunk, mert akkoriban ez még nagyon nem volt széles körben elterjedt (mármint az internet), de a köridők összemérése mindig mutatta kinek van nagyobb...
A játék egyébként egy újrakiadás okán került ismét elő, ráadásul most már ingyenes, így szerintem mindenkinek megéri beszerezni, hogy pontosan miért, az a hajtás után kiderül
Death Rally
96 telén, vagy talán 97 tavaszán peace barátom megkérdezte, hogy volna-e kedvem átmenni hozzá suli után, mert mutatna egy új játékot. Természetesen igent mondtam, nem sok gondolkodást követően, hiszen egyébként is jobb gépe van, ha nem jó a gama, majd játszunk mást. Nem így alakult, hiszen a Death Rally magával ragad és nem ereszt amíg végig nem tolod…
Lyukas kasztni, de nagyon megy
A Remedy fejlesztői valami hihetetlen rést találtak a játék piacon, ugyanis autóverseny már volt addig is, ahogy lövöldözős programok is képviseltették magukat szép számmal. Az autós zúzás azonban már sokkal kevésbé volt jelen azon a bizonyos palettán, pláne nem ilyen kellemes kikacsintásokkal, poénokkal fűszerezve. Már most szeretném leszögezni, hogy nem egy tényleges rally játékot kap az aki elindítja a programot, hanem egy micromachines-re emlékeztető felülnézetes kétdimenziós versenyjátékot, amiben nem csak “sportszerű” módon lehet futamot nyerni. Illetve mivel az itteni szabályok megengedik egymás eliminálását is, így tulajdonképpen szabályosak azok a bizonyos aknák, és bokszer tüskék a járgányon.
Mint írtam a játék maga, egy egyszerű, mégis korát meghazudtoló módon összetett program. Autós játékokban korábban is kellett versenyezni, de a lehetőségek, fegyverek, és járgányok okán is kiemelkedő alkotásról beszélhetünk. Hogy ne szaladjak ennyire előre nézzük magát a programot. Sztori szempontjából azért nem egy oszkár esélyes darab, hiszen az nem nagyon van. A ranglétra alján kezdő versenyzőnk célja, hogy a leghíresebb pilótákat lenyomva a pont táblán kihívhassa a rejtélyes Adversary-t. Ahhoz, hogy megküzdhessünk az ismeretlen bajnokkal egyre feljebb kell küzdeni magunkat a tabellán, mert csak a pillanatnyi bajnoknak van joga megmérkőzni a legendával.
Ready…
Kezdésből egy kis bogárhátúval vágunk neki a futamoknak. Minden versenyen ha az első háromban végzünk van lehetőségünk pontokat és pénzt gyűjteni. Előbbi magától érthetően arra szükséges, hogy feljebb léphessünk azon a bizonyos listán, míg utóbbi járgányunk tuningolására, új kocsi vásárlására vagy akár egy-egy futam előtt az aktuális versenyen helyzeti előnyt nyújtó eszközre költhetjük. Az autó építése három alkatrészen keresztül lehetséges. Motorunk a nagyobb sebességre, a gumik a jobb irányíthatóságra míg a páncélzat túlélési esélyeink növelésére szolgál. Mindegyik több fokozaton keresztül fejleszthető, de minden járgánynak megvan a maga maximuma, így gyakorlatilag rá vagyunk kényszerítve, hogy jobb autót is vegyünk. Verdából hat féle van: a bogárhátú, amivel indulunk, egy furgon, egy szimpla személyautó (talán régi Renault) egy corvette szerű sportkocsi, egy Porsche és végül a deliverator, ami egy Ferrari-lambo kombónak tekinthető (szerintem egyébként konkrétan olyan mint egy szappantartó, de ezt most hagyjuk). Van még egy negyedik opció is a fejlesztések mellett ez pedig nem más mint a kocsi javítása. Minél komolyabb vassal rendelkezünk, annál többe kerül kikalapálni a golyó ütötte nyomokat a kasztniból.
A futamok előtt van lehetőség még egy kis pénzköltésre, ez az aktuális futamra vásárolható extrákban jelentkezik. Vannak itt aknák és kocsira szerelhető tüskék, valamint rakéta üzemanyag és egy kakukktojás, ami ellenfelünk autójának szabotálását jelenti. Ha erre befizetünk akkor kétes megítélésű üzleti partnerünk egy ellenfelünk (mindig a pontversenyben legelőrébb álló) autóját megrongálja, így könnyebb lesz őt eliminálni. Ha éppen kifutunk a pénzből ezen fekete piaci úriember szívesen segít ki minket egy gyorskölcsönnel, amit egy igen erős kamattal megfejelve kell kifizetni két-három futam múlva. Ha nem így teszünk bizony nagyon megbánjuk, ahogy azt mondja is az üzletember, hiszen járgányunkból szedi ki a neki éppen tetsző alkatrészeket, hogy kártalanítsa magát.
Set…
Ha felkészültünk a futamra akkor három verseny közül választhatunk. Minden alkalommal egyszerre ez a trió indul, van easy, medium és dobpergés… hard fokozat. Ezekre a futamokra négy-négy versenyző regisztrálhat és mérkőzhet meg egymással. Mivel a pontversenyben húsz pilóta viaskodik, így minden alakalommal lesznek olyanok akik az adott fordulóban nem állnak rajthoz, így sem pénzt, sem pontot nem szereznek. Előbbi ellenfeleinknek nem olyan nagy érvágás, azonban utóbbira mindenkinek szüksége van. A futamok nehézsége egyébként, nem konkrétan a pályát jelenti, hiszen összesen tíz féle pálya van (ha jól emlékszem) és mindegyiknek egy kilencven fokkal elforgatott változata (ez semmiben nem különbözik az eredetitől, csak más irányba áll a pálya és emiatt más a neve). Sokkal fontosabb, hogy nehézségi fok alapján a könnyebben kevesebb pénzt és pontot lehet kapni mint a nehéz fokozaton. Ezért a versenyzők is erejüknek, kocsijuknak és ponttáblában betöltött pozíciójuknak megfelelően indulnak a futamon, mint írtam akár nélkülünk is. Így a nagy királyok szörnyeteg verdáikkal, mint Mad Mac, Duke Nukem, vagy Sam Speed a hard módot, néha a medium futamokat részesítik előnyben, míg a gyengébbek mint Bogus Bill vagy Farmer Ted az alsó kategóriában vitézkednek. Jól olvastátok, Duke bácsi bizony itt van és még sok más kellemes utalás valós vagy kitalált személyekre, ami kifejezetten érdekessé teszi a velük való versengést. Van itt kérem minden: Clint West (Eastwood hasonmás), Jane Honda (F-el ismerősebb H-val járgány), Cher Stone és egyéb emlékezetes ellenfelek. Szerintem nagyon jópofa, a képeik természetesen minden futam után látszanak, így az idő előrehaladtával személyes rivalizálások is kialakulhatnak a ponttáblán. Még egy mondatot írnék a futamra regisztrálásról: érdemes egy kicsit kivárni, hogy hol milyen nevek neveznek éppen. Kis szerencsével, már egy furgonnal, vagy személyautóval is esélyesként indulhatunk a medium nehézségen, vagy akár egy corvettel a Hard módban, ha a nagy nevek nem indulnak. Szerintem ez nagyon jól el lett találva, és érdekes a játéknak ezen része is.
Go!
A futamon nincs más dolgunk mint a lehető legjobb pozícióban behozni a vasat. Az irányítás nyilakkal történik, és további három gombra kell majd figyelni, úgy mint gépfegyver, akna és nitro. Előbbi mindig fix mennyiségű lőszerrel áll rendelkezésre, ahogy utóbbi is adott mennyiséggel van feltöltve. A pályán elszórva szedhetünk fel ezekből további adagokat, illetve lesz itt még javításra szolgáló csavarkulcs, ami azonnal megdobja járgányunk állapotát, vagy pénz ami bankszámlánk egyenlegének tesz jót. Aknát mint írtam plusz pénz befektetésével szerezhetünk és szórhatunk a pályára.
Irányítás szempontjából azért a játék hagy némi kívánni valót maga után. Természetesen nem reális fizikára gondolok, de azért néha vannak fura dolgok. Például megmagyarázhatatlan, hogy a két járgány ütközésénél mi dönti el pontosan, ki merre milyen mértékben pattan. Ez azonban elhanyagolhatóan zavaró és ha ráérzünk a kocsik irányítására, már az egyre jobb köridők megdöntése is bejön a képbe, nem csak a futamok megnyerése. Mi már másnap arról beszéltünk, hogy ki milyen köridőt tud menni egy-egy pályán, és hogy ezt miként is tudtuk abszolválni. 
Színes világ
A grafikával maximálisan elégedett vagyok, még ma is. Nem egy gyönyörűség, és bizony meglátszik rajta az idő vasfoga, de a stílusnak hála, nagyon szépen öregszik. Mivel felülnézetből irányítjuk a gépeket, így egyáltalán nem zavaró azok kidolgozottsága, ráadásul mindegyik járgány jól felismerhető, a pályák egész kellemesen vannak kialakítva (személyes kedvencem a Borneo/Bogota). A hangok szintén még mindig vállalhatóak. Talán a zene az ami annyira nem bírja már a kort, illetve annak ismétlődése, de a hangeffektek és kommentek teljesen rendben vannak.
A multiplayerről azért nem írok, mert egyszerűen nem tudtam soha kipróbálni. Már nem emlékszem tisztán, hogy régen volt-e benne (mármint, hogy aktív volt-e a menüpont), mert most egyszerűen inaktív ez a választási lehetőség, pedig biztos élvezetes lenne barátainkkal összemérni a tudásunkat.
Irány a pálya
Nem csak a nosztalgia beszél belőlem, hiszen most ismét felraktam a gépre és végig is játszottam, mikor azt írom ez egy remek játék. Nem az emlékek szépültek meg, hanem még mindig élvezetes futamról futamra fejleszteni a járgányod, nézni hogy teljesítenek a közvetlen riválisaid, vagy csak élvezni, mikor lángba borítod egy ellenfeledet a pályán. Mondhatjuk, hogy repetitív, mert az, és hogy nem érdemes többször végigjátszani, és ebben is van valami. Viszont tipikusan olyan játék ami kellemes kikapcsolódás, és szórakoztató, így ha nem is azonnal, de évek múltán jó érzés ismét felrakni gépünkre, hogy egy kicsit száguldozhassunk.
Grafika: 70%
Hang: 70%
Játékélmény: 90%
Összesen: 85%
Shiron
